A Szatmárnémeti Csipler Sándor Vívóteremben ragadott először tőrt 1994-ben Osváth Richárd, azaz ahogy az edzői, barátai szólítják: Ricsi. Lengyel Éva és File Attila tanítványaként tíz éven keresztül volt aktív sportoló, karrierje során a gyermekek és a kadett korúak között is országos bajnoki címet szerzett, Balkán bajnokságon aranyérmes lett, csapatban és egyéniben is több érmet szerzett. Junior Európa-bajnokságon hatodik helyet is szerzett, de az ígéretes sportkarrier előtt álló fiatalember élete 2005-ben hullámvölgybe ért. 2005 és 2006 között több alkalommal műtötték a térdét, emiatt kénytelen volt felhagyni az aktív sporttal, 2008-ban pedig egy újabb térdsérülést szenvedett.
Egykori edzői és ő maga sem tudott belenyugodni a sors kegyetlen játékába, ezért az edzők felvették a kapcsolatot a szatmárnémetiből elszármazott Beliczay Sándorral, aki szárnyai alá vette Ricsit. Romániában nincs kerekesszékes vívás, ezért Magyarországon, Budapesten edz és magyar színekben is vesz részt a versenyeken.
Első kerekes-székes mérkőzése kellemetlen meglepetést hozott számára: az ép sportlók között kiemelkedően bizonyított fiú saját várakozásán alul szerepelt. Ez részben érthető is, hiszen a kerekes székes vívásban a lábmunkát teljes egészében a törzs-munka váltja fel. "Sanyi bácsi" edző munkája sokat segített, hogy megismerje a számára meglehetősen új sportágat, a munka pedig eredményt is hozott. 2011 júniusában második helyezett lett a Varsóban megrendezett kerekesszékes világkupán majd EB-t nyert, ezzel meg is szerezve a jogot a Paralimpiai részvételre. - Az Európa-bajnoki sikerből 70 százalékot tesz ki, amit magammal hoztam a szatmári vívóteremből, 30 százalék az, amit itt, Budapesten tanultam - mondja Ricsi, szavaiból pedig érezhető, hogy határtalan tisztelettel és szeretettel gondol szatmári mestereire.
- Sokan hiszik, hogy kerekesszékes vívó az lesz, aki mozgássérült, nem tud járni vagy deréktől lefelé béna - magyarázza Ricsi, aki kívülállóként szintén ebben a hitben élt. Pedig - ahogy ő is - a legtöbben tudnak járni, de mozgássérültek, ami miatt az épek között már nem versenyezhetnek.
Az új sportkarrier komoly változásokat hozott Ricsi életében: eleinte két hetet edzett Budapesten és két hetet itthon töltött. Most, a Paralimpiához közeledve már minden idejét Budapesten tölti, délelőtt részmunkaidőben dolgozik, hiszen arrafelé sem lehet csak a sportból megélni, délután pedig keményen edz, mert csapatban és egyéniben is éremért megy Londonba.
A paralimpiai sportolókat megismerve sok meglepetés érte Osváth Richárdot. A laikusok többsége szomorú, beteg emberekként képzeli el a mozgássérült, amputált személyeket. Bár Ricsiben nem volt ilyen előítélet, kellemes meglepetésként érte a sok életvidám, küzdő személy megismerése, akik sokkal komolyabb problémákkal néznek szembe, mint az átlagember, mégis derűsen, optimistán élik az életüket. - Sporttársaimat megismerve egyre gyakrabban jut az eszembe, hogy az egészséges embereknek sokkal több időt kellene tölteniük mozgássérültek társaságában. Az egészségeseknek rengeteg problémájuk van, de abba bele sem gondolnak, hogy mások komoly testi fogyatékossággal sokkal teljesebb, szebb életet élnek, mint ők - mondja Ricsi.
Osváth Richárd szeptember elsején, szombat este utazik Londonba, hogy megszerezze első paralimpiai érmeit. Azt, hogy ezek az érmek milyen színűek lesznek, legtöbbször a szerencse dönti el - ez a 2012-es olimpián is többször bebizonyosodott. Szeptember 4-én és 8-án próbáljunk meg segíteni neki. Szorítsunk mi is Ricsiért, hogy sikerüljön neki az éremszerzés, hogy magának és a világnak is bizonyíthasson: nincs az a betegség, ami az igazi küzdeni akarást le tudná győzni!